Babahordozás strandon

Ha véletlenül nincs nálad a babahordozód  sem a férjed, sem az anyósod, de mégiscsak vinned kell a gyereket, kapj fel egy törölközőt, és azzal is tudod rövidebb távokra rögzíteni a gyereket magadon. Nem egy ördöngösség, körbetekered magatokat és a megkötött törölközővégekkel rögzíted, ha jó nagy a törölköződ meg lehet úgy is csinálni hogy visszatűröd saját maga alá a törölközőt. Így még mindig könnyebb, mint karizomból tartani a "csöppséget"

0 Tovább

Kötőanyag

Ma almából pektint készítettem, és ezt használtam föl lekvárfőzéshez. A házi készítésű almapektin a kötőanyag, ami zselésíti a lekvárt és megadja neki azt a konzisztenciát, amit kívánunk. Miközben a gyerekeim hordták az almát a mosókádba, én daraboltam a gyümölcsöt, a férjem pedig a nagyobbal rakta a tűzet az üst alá, gondolkoztam egy kicsit a kötőanyagról, mi is ez, és mit jelent ez nekünk a gyereknevelésben.

Nem könnyű egy anyának folyamatosan tevékenykednie, mikor naphosszakat felnőtt társaság nélkül, kettesben van otthon a babájával. Mikor az első babámmal voltam otthon, bizony sokszor előfordult, hogy nem volt mit csinálnom. A házimunka elfogy, de ha ez nem is igaz, a babával kettesben bizony elég unalmassá válhat. Ha nem érted, miről beszélek, akkor ez az írás nem neked szól, nyugodtan zárd be ezt az ablakot. De ha neked is eszedbe jutott már ilyesmi, akkor olvass tovább bátran :)

Biztos sokan tudjátok, mi az a kötődő nevelés. A babahordozás újrafelfedezése is ennek a nevelési iránynak, ha még nagyobb szavakat akarok használni, világszemléletnek köszönheti az elterjedését. A családi létet és az emberek egymáshoz való viszonyát egy új (amúgy nagyon régi) alapokra helyezi. Ez a viszony pedig, az egymás tiszteletén, a partnerségen, a konstruktív kommunikáción alapuló kapcsolatok építésén és ápolásán nyugszik. A felnőttek egymáshoz való viszonya a hétköznapi, életbe ágyazott tevékenységek gyakorlásán keresztül, és természetesen a gyereket is, mint tényezőt figyelembe véve alakul. A gyerekek a felnőtt tevékenységek környezetében, a felnőttektől ellesve, passzívan tanulják meg a közösség normáit és a tőle később felnőttként elvárt viselkedési mintákat.

Hogyan tudja ezt segíteni a szülő?

A legtöbb, amit tehet, hogy egy félreértelmezett gyerekközpontúság helyett, olyan környezetet teremt, ahol a gyerek ellesheti, ezeket a dolgokat. Ő maga is tevékeny a hétköznapokban, nem a gyerek köré építi fel a napjait, a tevékenységét, hanem a gyereket vonja be a saját tevékenységeibe.

Ó, hogy ezt most nem érted, hogy a gyerek alkalmazkodjon hozzád? Nem éppen az a lényeg, hogy a gyerek szükségletei szerepeljenek az első helyen?

De igen! Egy baba szükséglete éppen az, hogy szoros közelségben, az anya biztonságos ölelésében szemlélhesse a világot, amikor álmos aludhasson, amikor éhes ehessen és ez még sokáig, nem hónapokig, de mondhatjuk, hogy az élete első pár évében így van...

Egy pici baba legjobb helyen egy hordozókendőben van anya hasán vagy később hátán, csípőjén. Oda tud bújni. Ha álmos aludhat, és ha éhes azt is rögtön jelzi. Anyának nem kell árgus szemekkel figyelnie, mikor álmosodik el, éhezik meg ez a baba, mert testközelben mindez szinte evidens.

És mi a helyzet az aktivitás iránti igénnyel és a természetes kíváncsisággal, ami már a pici csecsemők és az egyre nagyobbak egyre fokozódó igénye, ezekkel mi van?

Hát aki hordozza a babáját, az tudja a választ. A hordozás biztosítja a folyamatos aktivitást, a baba figyel, és ha elfárad alszik, nem éri túl sok inger, mert el tud bújni, ha nem kér többet a világból. Azonban, ha éppen nézelődni szeretne, azt is tud. A már kúszó-mászó, a járni tanuló babáról nem is beszélve, bármikor le tud kéredzkedni, és meg is teszi ezt, de ha elbizonytalanodik, megijed valamitől elfárad vagy csak éppen kíváncsi rá, mi fő a fazékban, odamegy anyához, és újra hordozott lesz.

Nagyon fontos, hogy közben nem a gyerek van a középpontban, nem az ő tevékenysége, hanem éljük a hétköznapjainkat, megtesszük, amit meg kell tennünk és az anya testén, csendben, parklópályán, a baba minden igényét is kielégítjük.

Na, de most visszatérek oda ahonnan indultam. Próbáljuk ki együtt, milyen az, mikor igazi felnőtt tevékenységben vesz részt anya és baba együtt.

Keressetek társaságot. Menjetek el hordozós klubba, barátokhoz, ahol együtt tevékenykedhettek, miközben a gyerekek is játszhatnak, vagy akár be is kapcsolódhatnak a tevékenységekbe, ha olyan a közeg. Ha nincs ilyen csináljatok! Az anya-baba szigetekből legyen egy kis helyi közösség, ahol jó együtt lenni :)

0 Tovább

Függőágy, bölcső készítése babahordozókendőből

Egy minőségi keresztsávoly szövéses hordozókendő anyaga rendkívül erős, tiszta pamut az alapanyaga, és olyan festékkel színezték, ami nem tartalmaz mérgeket, tehát abszolút bőrbarát, bababarát anyagok.

Függőágyként egy felnőtt súlyát is elbírja. Két kisgyerek kényelmesen elfér egymás mellett egy 70 centiméter széles kendőben.

Felfüggeszthetjük úgy a kendőt, mint egy hagyományos függőágyat, például két erős fa közé kifeszítve, vagy ha nincs alkalmas fa, akkor így, ahogy a képen látszik egy kis magasított játszóház/csúszdaállványa alá felkötve. Egyszerűen a kendő két szárát hozzákötjük egy alkalmas rúdhoz, gerendához.

nyugágy.JPGA másik módszer, hogy a kendő két szárát összefogjuk, és mint egy függő fotelt rögzítjük egy vastag faágra vagy gerendára. Ide is megteszi egy dupla csomó.

A függőágyak elkészítéséhez árulnak mindenféle kiegészítőket, amivel a kendőt is meg tudjuk óvni a szükségtelen kopástól, amit a fához való kötözés okozhat. Egy hordozókendőt bölcsőnek is át lehet alakítani néhány eszközzel, amit bárhová fel tudunk függeszteni. Ilyen kiegészítőket lehet vásárolni például a Belibubától vagy a fuggoagy.hu-n.

Így nagyszerű dolgokat varázsolhatunk a hordozókendőből, akkor is, mikor éppen nem használjuk babahordozásra.

ha ilyen és hasonló írásokra vagy kíváncsi lájkold ezt az oldalt a facebookon: https://www.facebook.com/doctorhousewife

0 Tovább

Hogy ne lógjon a baba feje

Múltkor valaki kérdezte, hogyan oldja meg, ha a kendőben vagy olyan hordozóban, amelyiknek nincs kapucnija, fejtartója az alvás közben ne billenjen félre vagy hátra a baba feje. A kendőben eleve olyan pozícióban van a baba, hogy a tartása miatt a fej a hordozó hátára simul, de itt is eldőlhet oldalra vagy egy hirtelen mozdulattól hátra is, mikor a baba alszik. Egyszerű és jó megoldás egy alkalmas méretű kendővel megtámasztani a fejet. Két kézzel a hátunk mögött megfogjuk a kendő két végét és mintha egy kabátot vennénk föl felhúzzuk a kendőt a baba feje mögé, úgy hogy jó támasztást adjon.

 P1330130-002.JPG

Ha már félredőlt a feje, ilyenkor azt is óvatosan meg tudjuk igazítani a kendő segítségével. Aztán rögzítjük a kendőt. Vagy így ahogy a képen van, egyik a hordozó karja alatt a másik szár a váll fölött jön és csomózzuk vagy akár úgy is lehet, hogy a fejtartókendő szárait a hordozó vállánál vagy a mellkas előtt begyűrjük a hordozókendő alá, ez akkor is jó megoldás, ha csak egy rövidebb kendőnk van fejtartónak vagy éppen csak egy textilpelus akad a kezünk ügyébe.

 

 

P1330128-002.JPG

0 Tovább

Babahordozás a tudomány tükrében

A babahordozás kifejezetten nyugtatóan hat a sírós csecsemőre. A hordozás egy jól szabályozott élettani hatást vált ki, melynek része, hogy csökken a pulzusszám. Amerikai kutatók állatkísérletek során vizsgálták, hogy pontosan milyen idegrendszeri folyamatok állnak ennek a hátterében.

Mikor egy baba sír a szülők ugranak, hogy megnyugtassák. Szülők ezrei próbálgatják nap mint nap, hogy hogyan nyugtassák meg síró csecsemőjüket és teszik ezt már évezredek óta. Szoptatás, ölelés, ringatás, éneklés, hordozás, zenélés és megszámlálhatatlan ötlet, ami segíthet, hogy a nyűgös baba megnyugodjon. A csecsemő sok mindenért sírhat, éhség, fájdalom, fázik, kapcsolatra vágyik vagy egyszerűen csak szüksége van arra, hogy a fölös energiáit, feszültségeit levezesse.

A sírás egy kommunikációs forma, ami lehetővé teszi, hogy a baba gondozója értesüljön róla, hogy valami probléma van és arról is, ha sikerült elhárítani a problémát.

A baba-szülő kapcsolat és a közöttük zajló kommunikáció mibenlétével kapcsolatban még nagyon sok kérdést nem válaszolt meg a tudomány. A legújabb kutatások eredményei ezt a hiányt igyekeznek némiképp pótolni, a csecsemősírás és a nyugtató babahordozás értelmezését emelik új szintre.

A hordozott utód megnyugszik

Nagyon sok tanáccsal találkozunk, hogy hogyan lehet megnyugtatni egy síró csecsemőt, ugyanakkor az erre vonatkozó tudományos szakirodalom igen szegényes. Más emlősöknél, például a kutyaféléknél és a rágcsálóknál, mikor a szülő a szájában tartva szállítja az utódot, a fiatal állatok mozdulatlanná válnak és legtöbbször a hordozott utód el is csendesedik. A megfigyelések alapján elmondhatjuk, hogy az állatvilágban a hordozás egyfajta megnyugtatásra szolgál, és a hordozás során az utód elcsendesedése és mozdulatlan testtartása egyfajta alkalmazkodás is azért, hogy a szülőből kiváltsa a hordozásra irányuló magatartást.

Ugyanez a jelenség megfigyelhető a fülesmakiknál, melyek szintén a szájuk segítségével hordoznak. Azokról a főemlősökről, melyek a testükön hordozzák az utódaikat, igen kevés közvetlen információnk van. A törpe selyemmajomról például tudjuk, hogy a szülő nagy valószínűséggel felveszi az utódját, mikor az hangot ad ki. A rézusz majmok is más hangokat adnak ki, mikor az anyjukkal vannak, mint amikor egyedül, vagy az anyjukon kívül más fajtársaikkal vannak együtt.

Vajon megfigyelhető-e ez a jelenség az embernél? Erre vonatkozóan nem adnak egyértelmű választ a kutatások és ennek számos gyakorlati oka is van. Az eddigi vizsgálatok során az sem derült ki egyértelműen mit is értünk hordozás alatt, és sok esetben azt sem vették figyelembe a vizsgálatoknál, hogy a baba hordozása és a sírás időben milyen viszonyban áll egymással.

Például az egyik vizsgálat során arra kérték a szülőket, hogy napi 3 órát hordozzák a gyereküket a karjukban vagy egy babahordozóban, de azt nem jegyezték fel a vizsgálat során, hogy vajon a szülők a sírásra reagálva hordozták a babájukat, vagy sem. Ebben a vizsgálatban azt állapították meg, hogy a hordozott babák fele annyit sírtak, mint a kontroll csoport babái, akiknek naponta három órát fektetve, egy képet nézve kellett eltölteniük a hordozás helyett.

Egy másik vizsgálat során, az anyáknak egy babaerszényt biztosítottak a hordozáshoz, ez az eszköz valamelyest akadályozza a baba és anya közötti kommunikációt, itt azt találták, nem volt eltérés az ily módon

hordozott és a kontroll csoport között.

A Current Biology 2013 májusi számában megjelent összefoglalóban a legfrissebb kutatási eredményeket foglalták össze, részletezve Esposito és munkatársainak eredményeit és annak jelentőségét a tudományterületre.

Esposito legfrissebb kutatásai során három új dolgot alkalmazott.

1,         Közvetlenül és valós időben mérték az anya viselkedését és a csecsemő válaszait.

2,         Több eszközzel: elektrokardiogrammal és audio/video monitorokkal is vizsgálták, mérték a csecsemők válaszait.

3,         Nem utolsó sorban pedig pontosan meghatározták, hogy a hordozás az ölelés és sétálás együttesét jelenti, így jól elkülöníthető attól, ha pusztán kézben tartják a babát.

Ezeket az eszközöket és szempontokat is figyelembe véve egyértelműen kimutatták, hogy a hordozás szignifikánsan, azaz statisztikai módszerekkel is igazolhatóan csökkenti a pulzusszámot, a csecsemők kevesebbet mozognak és kevesebbet sírnak, ahhoz képest, ha a babát csak ölelik vagy ülnek vele egyhelyben. A baba pulzusszáma akkor is csökken, ha a hordozás megkezdése előtt nem sírt.

A hordozás megnyugtatja a csecsemőt, teste ellazul és kevesebb hangot ad ki és ezek is fokozzák a hordozás nyugtató hatását

Ha ez így van, akkor vajon hogyan történik ennek az idegrendszeri szabályozása, és vajon evolúciósan mennyire konzervált ez a jelenség? Esposito kutatási alapján ebbe is pillantást nyerhetünk, ugyanis a kutatócsoport egerekre is kiterjesztette a vizsgálatait. Az evolúciós fejlődés során 80 millió évvel ezelőtt az egérnek és az embernek valószínűsíthetően volt egy közös őse. Tudjuk, hogy az emlősök számos utódgondozási jellemzője konzervált, azaz az evolúció során csak lassan változó tulajdonságokról van szó, melyek még viszonylag távoli rokonságban álló fajok esetében is szoros hasonlóságot mutatnak.

A kísérleti elrendezésben az egereknek egy pohárból kellet kiszabadítani a kölykeiket. Miközben az anyaállat kiemelte a pohárból a kölykét, áthúzta a pohár pereme fölött, anélkül, hogy letette volna a földre, hasonlóan ahhoz, ahogy az embergyereket is hordozza az anyja.

A kísérlet során megállapították, hogy miközben az anyaállat a fent leírt mozgássort végrehajtja, az egérkölykök elcsendesednek, csökken a pulzusszámuk és nem mozgolódnak.

Mi történik hordozás közben az idegrendszerrel?

Korábbi kutatások a dopamin és a norepinefrin szerepéről számoltak be, de ezekben a patkány modellkísérletekben nem vizsgálták a hangadás és a szívritmus szerepét.

Espositoék vizsgálták azt is, hogy milyen hatása van, ha az egereknél gyógyszeresen megváltoztatják a paraszimpatikus és a szimpatikus idegrendszer működését.

A szívritmus szabályozásában szimpatikus (norepinefrin) és paraszimpatikus (acetilkolon) idegrendszeri tényezők is részt vesznek. A kutatások során viszont azt figyelték meg, hogy a paraszimpatikus idegrendszer működésének gátlásakor csökkent a szívritmus a hordozás következtében. Viszont nem mutattak ki változást akkor, mikor a szimpatikus idegrendszer működését gátolták. Ezért úgy tűnik, hogy a paraszimpatikus idegrendszer működése kritikus abban, hogy a hordozásakor lassul az utód szívritmusa.

Ugyanakkor azt, hogy az utód mozdulatlan marad hordozás közben nem befolyásolta a paraszimpatikus rendszer gátlása sem. Ez alapján azt feltételezik a kutatók, hogy a központi idegrendszer más részei is fontos szerepet játszanak ennek a viselkedésnek a szabályozásában.

Esposito speciális mutáns egerek segítségével vizsgálta ezt a jelenséget. Olyan mutáns egereket ún reeler és cerebelles mutánsokat vizsgáltak, melyek agyának egyes részei eltérően működnek egy normális egér agyától. Megfigyelték, hogy ezeknél az egereknél a hordozás következtében fellépő mozdulatlanság eltér a normális egereknél tapasztaltakhoz képest, ezek az egerek hordozás közben is mozognak. Hasonló jelenséget figyeltek meg akkor, mikor normális egerek kisagyának kérgi működését gátolták. Mindkét vizsgálat azt bizonyítja, hogy a kisagynak központi szerepe van abban, hogy a hordozás hatására az egerek mozdulatlanul maradnak.

Egy másik kísérlet során egy kémiai szerrel (piridoxin) gátolták a kölyökegerek érintéses és proprioceptív – az izomtónus fenntartásában szerepet játszó- érzékelését, illetve altatással kikapcsolták a testtartásért felelős szabályozást. Mindkét esetben azt találták, hogy hosszabb időbe telt, hogy az anyaállat meg tudja fogni és el tudja hordozni a kölykét. Az anyaállat motivált volt, egyszerűen csak több időre volt szüksége a feladathoz.

A vizsgálatok során nem igazolták, hogy az egyensúlyszerv lényegesen hozzájárulna a kölykök testtartásának szabályozásához és az anyai válaszra sem volt befolyása.

Az utódok nyugalmi állapota és mozdulatlansága megkönnyíti az anyának a hordozást

Evolúciósan jó alkalmazkodásnak nevezhetjük, azaz a túlélés szempontjából lényeges, hogy az utódok együttműködően viselkednek, és ezzel segítik az anyjukat hordozás közben. A kevesebb sírás és a hangadás egyéb formáinak a csökkenése mind az egér, mind az ember esetében szerepet játszhat abban, hogy a faj egyedei sikeresebben el tudnak/tudtak bújni a ragadozók elöl, azok nehezebben veszik észre őket. Az egérkísérletek azt igazolják, hogy az utódok nyugalmi állapota és mozdulatlansága megkönnyíti az anyának a hordozást.

Evolúciósan erősen konzervált tulajdonságok, hogy hordozás közben alacsonyabb a pulzusszám és kevesebb hangot ad ki az utód. Ez arra utal, hogy már a korai emlősök idejében is erős szelekciós nyomás hatott erre a viselkedésre. Azaz, amelyik kölyök túl hangos volt még hordozás közben is könnyebben elkapták a ragadozó.

A babák hordozásra születtek, néhány tanács szülőknek

A tudományos közlemény szerzői úgy vélik, hogy sok szülő talán úgy dönt eredményeik hatására, hogy feláll a hintaszékből és elkezdi tudatosan hordozni a babáját annak reményében, hogy a baba így kevesebbet fog sírni. Ugyanakkor ne felejtsük el azt sem, hogy nem mindenfajta sírás orvosolható így. A hordozás önmagában ténylegesen csökkenti a sírás időtartamát, de ha például a babának fájdalmai vannak, éhes, beteg, a sírás visszatér, amint abbamarad a hordozás.

Egyes esetekben a sírás nem szüntethető meg ezzel a módszerrel sem, például repülőn utazva a hirtelen légnyomásváltozás miatt síró gyermeket nem feltétlenül nyugtatja meg a hordozás.

Minden új tudományos eredményt körültekintően kell kezelni, mikor a gyakorlatba akarjuk átültetni az eredményeket.

Egy másik szempont, amit érdemes figyelembe venni, hogy minden olyan módszer, új eredmény, ami segít abban, hogy a szülők meg tudják nyugtatni síró csecsemőjüket igen fontos lehet. Gyermekbántalmazási esetek kapcsán például kiderült, hogy a csecsemő sírása jelentős kockázati tényező.

Viselkedéstudományi szempontból a babahordozás a legrelevánsabb módja annak, hogy megnyugtassunk egy csecsemőt

A fent leírt kutatási eredmények egyszer orvosi ajánlások formájában is megfogalmazódhatnak, és iránymutatók lehetnek a szülők számára is.

Korábbi kutatások során kimutatták azt is, hogy a bőrkontaktusnak, az érintésnek és a ringatásnak is hasonló hatása van, azaz megnyugtatja a csecsemőt, csökkenti a pulzusszámot. Tehát vannak más módszerek is, melyek eredményesek lehetnek.

A szerzők azonban egyetértenek abban, hogy a hordozás – azaz mikor az anya sétál a babával a karjában– etológiai, azaz viselkedéstudományi nézőpontból a legrelevánsabb stimuláció. Az ölelés és a sétálás együttesesen olyan szenzoros hatásokat biztosít, melyek egymást kiegészítik, és a leghatásosabb módszer lehet arra, hogy egy csecsemő megnyugodjon.

Új diagnosztikus eszközzé is válhat a babahordozás megfigyelése

Esposito azt javasolja, hogy a jövőben olyan kutatásokat is végezzenek, mikor a csecsemők válaszreakcióit is részletesen megfigyelik, monitorozzák.

Ahhoz, hogy egy csecsemő megnyugodjon és az ezzel összefüggő reakciók létrejöjjenek szomatoszenzoros és proprioceptív ingerek is szükségesek. A megnyugvás folyamatát követő válaszreakciók mérhetően jelzik, hogyan zajlik le ez a folyamat a csecsemőben.

Egyes idegrendszeri eltérések, például az autizmus esetében kimutatták, hogy gond lehet a testtartás szabályozásával hordozás közben. Előremutató lehet a csecsemőn hordozás közben megfigyelt élettani reakciói és a későbbi neurológiai profilja között fennálló kapcsolatot is értékelni. Így a csecsemő, hordozásra adott válaszreakcióinak értékelése kiegészítő diagnosztikus eszközzé is válhat a jövőben.

A babák évezredek óta sírnak. És valószínű, hogy ugyanilyen régóta az ölelés és a hordozás hatására meg is nyugszanak, így is segítve az őket hordozó személyt. A csecsemők nyílt kommunikációs jelzéseket küldenek a gondozóik felé. Az, hogy ezzel szülőként tudatosan tisztában van-e az ember valójában nem számít, mert az egésznek a lényege, hogy a csecsemő maga is hozzájárul ahhoz, hogy könnyebb legyen a szállítása. Evolúciós távlatokban szemlélve a kérdést ezzel javította az esélyét annak is, hogy elkerüljék a ragadozók támadásait és ezzel az életformával párhuzamosan kialakulhatott a kötődés is.

Ha szeretnél még több hasonló témájú írást olvasni kövess a facebook-on: www.facebook.com/doctorhousewife

Forrás: Gammie SC., (2013) Mother-infant communication: carrying understanding to a new level. Curr Biol. 2013 May 6;23(9):R341-3.

http://download.cell.com/current-biology/pdf/PIIS0960982213003539.pdf?intermediate=true#%FE%FF%00C%00U%00R%00B%00I%00O%001%000%002%004%000%00_%00b%00i%00b%003

pubmed: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/23660351

0 Tovább

doctorhousewife

blogavatar

Tudományos alaposságú, megbízható forrásból származó információk gyereknevelésről, -gondozásról és hétköznapi dolgokról. Babahordozás, szoptatás, együtt alvás. Alternatív gyógyászat a tudomány tükrében.

Utolsó kommentek