Újból és újból fellángoló vita tárgya, hogy akkor mezítláb, puhatalpú cipőben vagy szupinált cipőben töltse-e a kicsi gyerek a napjait. Most vettem a fáradtságot és utána néztem ennek a témának. Találtam is egy összefoglalót, ami több aspektusból is megvilágítja az összefüggéseket. A tanulmány a lúdtalpról szól, de pontosan ez az a jelenség, ami miatt egyáltalán eszébe jut egy anyukának, hogy akkor milyen cipőt is adjon a gyerekre.

A lúdtalp para gyökerei Amerikából erednek. A XIX. században a hadseregben ugyanis kizáró okká vált egy időben, hogy lúdtalpas katonák szolgálják a hazát, mert köztük sokkal több olyan akadt, akinek fájdalmat is okozott ez az állapot, emiatt rosszabbul teljesít, kevesebbet bírt, így végülis úgy döntöttek, hogy ez a gyengeség legyen kizáró ok a hadseregben. Később aztán rájöttek, hogy egy egyszerű lúdtalpbetéttel orvosolható ez a dolog és a lúdtalpasokból is teljes értékű katonák varázsolhatók. Azonban addigra, már a civilek között is elterjedt a hit, hogy a lúdtalp ellen küzdeni kell, méghozzá minél korábban teszünk ellene annál jobb. Így jutott el egészen a csecsemőgondozás világáig a dolog. Remek, így most már tudjuk, hogy a mikró és a tépőzár mellett a lúdtalp para is hadiipari fejlesztés.

 

Amit mi széles körben lúdtalpnak hívunk az gyermekkorban élettani állapot, azaz teljesen természetes és nem igényel semmilyen beavatkozást. Ebből az egyenes talpból a fejlődés folyamán alakul ki a homorú lábboltozat az élet első 10 egy néhány évében, ekkorra alakul ki nagyjából a felnőtt korra is jellemző lábszerkezet. Rengeteg országban és különböző korú, nemű, hátterű gyereknél vizsgálták a lúdtalp meglétét vagy hiányát, és nagyjából ezeket lehet megállapítani a felmérésekből:

  • a 3-4 éves gyerekek nagyjából felének van
  • a 10-12 évesek kb. 5-20 százalékának van lúdtalpa
  • több fiúnak, mint lánynak
  •  a legtöbb esetben nincsen egyéb panasz.

Tudományos vizsgálatok kétségbe vonják annak a gyakorlatnak a jogosultságát, hogy egyáltalán szükséges-e vagy van-e bármi értelme a hazánkban is rutinszerűen űzött vizsgálatnak, mikor is a védőnő és a gyerekorvos is megnézi, hogy terhelés alatt milyen a lábboltozat fejlettsége.

Nagyon kevés az olyan eset, amikor problémát okozna a lúdtalp, ami gyermekkorban tehát nem kóros, hanem természetes, és ha más panasszal nem társul, nem igényel semmilyen beavatkozást vagy különleges figyelmet. Ugyanakkor az ízületek lazasága, a túlsúly és az elhízás fokozza az esetleg panaszokat is okozó lúdtalp kialakulásának, fennmaradásának esélyét, illetve súlyosbítja a már meg lévő állapotot, de ez független az illető korától.

Sok esetben tévesen diagnosztizálják a lúdtalpat, és felesleges kezelésnek vetik alá a gyerekeket.

A szülők részéről van egy nyomás a lúdtalp kezelését illetően. Ennek oka részben az a korábban rutinszerűen alkalmazott gyakorlat, hogy nagyon sok gyereknek írták elő a lúdtalpbetét használatát. Legtöbb esetben a már fent említett okok miatt indokolatlanul. Viszont a mai szülők emlékeiben ez úgy él, hogy a lúdtalpbetét vagy más konzervatív gyógymód miatt fejlődött ki jól a lábboltozata, és ezért akár megelőzésképpen is, valamit tenni szeretne, hogy ezt az állapotot biztosítani tudja a gyerekének.

A talptorna, a különböző cipők és talpbetétek hatásáról és hasznáról nem állnak rendelkezésre megbízható vizsgálatok, ezért ezek megelőzést célzó használatát fenntartásokkal kell kezelni.

A láb fejlődéséről dióhájban:

-újszülött talphossza átlagosan 7,6 cm (7,1-8.7 cm között változik).

-ötéves korig borzasztó gyors a láb növekedése

-innentől kezdve a láb végleges éréséig (csontosodás, inak, izmok erősödése, stabilitásuk kialakulása) lelassul ez a növekedés

-lányoknál 12 éves korra fiúknál 14 éves korra fejlődik ki a láb.

-születéstől kb. 8 éves korig jelentős változások zajlanak le a láb fejlődésében, ami a csontok átrendeződésének és növekedésnek köszönhetően a láb szerkezetének és mobilitásának (a részek mozgékonysága) változásában nyilvánul meg.

-normális neuromotoros fejlődés, azaz idegrendszeri és mozgásfejlődés szükséges ahhoz, hogy a képlékeny újszülött lábából egy sokkal statikusabb szerkezetű, működésű láb fejlődhessen ki.

-már gyermekkorban is azok az esetek, amikor a lúdtalp mellé fájdalom vagy más tünetek is társulnak, illetve, ha ún. merev lúdtalpról (nem csak akkor lúdtalpas, ha ráállva kiegyenesedik a talp, hanem akkor is, ha nem éri terhelés a lábat) van szó mindenképpen vizsgálatot és kezelést igényelnek.

-a valódi lúdtalp kezelése a lúdtalpbetét, ortopéd cipő és ehhez hasonló eszközök, továbbá a talptorna, ami elsősorban a mezítláb járást, illetve egyes gyakorlatok alkalmazását jelentik.

-súlyos esetben műtéti beavatkozás is szóba jön.

Amit én ebből az egészből kihámoztam, hogy a legjobb az lenne, ha mindenki legalább 8 éves koráig, de lehetőleg a lányok 12, a fiúk pedig 14 éves korukig mezítláb lennének.

Ha egy számomra közel álló témával szeretnék párhuzamot vonni, akkor olyan ez is, mint a csecsemőtáplálás. A szoptatás a biológiai norma, és minden mást ehhez viszonyítunk. A talp fejlődése esetében a biológiai norma a mezítláb járás, és a cipőhasználat egy kényszermegoldás, ami soha nem lesz jobb, mint a mezítlábazás. Mivel azonban a mi éghajlatunkon és terepünkön szükséges cipőt viselni, ezért amikor muszáj, mégis csak felvesszük a cipőt.

A szupinált cipő is egyfajta cipő, és kb, annyi a különbség cipő és cipő között, mint a különböző tápszerek között. Mivel tudományos módszerekkel nem vizsgálták a szupi cipők hatását a láb fejlődésére, annyit mondhatunk el róla, hogy jelenlegi ismereteink alapján ez is egy cipő…. Hogy például hosszú távon egy egyébként egészséges emberi láb fejlődésére milyen hatása van a szupinált cipőnek (ami ugye megemeli a sarok belső szélét, tehát a mezítlábas járáshoz képest egy attól eltérő anatómiai pozíciót alakít ki) nem tudhatjuk. Ez majd csak akkor derül ki, mikor ezek az amúgy egészséges, de tömegesen szupinált cipőt hordó gyerekek felnőnek és megvizsgálják őket, hogy van-e bármi eltérés közöttük és azok között, akik soha nem hordtak ilyen cipőt.

A puhatalpúak sem gyógycipők, a láb fejlődése szempontjából pontosan annyit érnek, mint egy zokni, ez közel azonos azzal, mintha mezítláb lenne a gyerek.

Ha valakinek vagy a gyerekének kezeletlen ortopédiai problémája, vagy bármilyen kételye van forduljon azonnal ortopéd szakorvoshoz, ő el tudja dönteni, hogy van-e valami és milyen speciális kezelésre van szükség.

Ezek alapján is kívánok mindenkinek jó cipővásárlást :) 

forrás:ha szeretnéd elolvasni az eredeti tanulmányt itt megteheted. Ha esetleg bármit nem értesz vagy szeretnél még beszélni róla ne hezitálj kérdezni, kommentálni.

 http://www.minervamedica.it/en/getfreepdf/YLJHtPiJavzzy5mRvB0iKz8TfDGKLkBmW73m%252FKBpp8F9FVTjqOP8ymEIJrMFJspPQFEQPq5TYQ2P6hyl76ggDA%253D%253D/R33Y2011N01A0069.pdf