Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Babahordozás a tudomány tükrében

A babahordozás kifejezetten nyugtatóan hat a sírós csecsemőre. A hordozás egy jól szabályozott élettani hatást vált ki, melynek része, hogy csökken a pulzusszám. Amerikai kutatók állatkísérletek során vizsgálták, hogy pontosan milyen idegrendszeri folyamatok állnak ennek a hátterében.

Mikor egy baba sír a szülők ugranak, hogy megnyugtassák. Szülők ezrei próbálgatják nap mint nap, hogy hogyan nyugtassák meg síró csecsemőjüket és teszik ezt már évezredek óta. Szoptatás, ölelés, ringatás, éneklés, hordozás, zenélés és megszámlálhatatlan ötlet, ami segíthet, hogy a nyűgös baba megnyugodjon. A csecsemő sok mindenért sírhat, éhség, fájdalom, fázik, kapcsolatra vágyik vagy egyszerűen csak szüksége van arra, hogy a fölös energiáit, feszültségeit levezesse.

A sírás egy kommunikációs forma, ami lehetővé teszi, hogy a baba gondozója értesüljön róla, hogy valami probléma van és arról is, ha sikerült elhárítani a problémát.

A baba-szülő kapcsolat és a közöttük zajló kommunikáció mibenlétével kapcsolatban még nagyon sok kérdést nem válaszolt meg a tudomány. A legújabb kutatások eredményei ezt a hiányt igyekeznek némiképp pótolni, a csecsemősírás és a nyugtató babahordozás értelmezését emelik új szintre.

A hordozott utód megnyugszik

Nagyon sok tanáccsal találkozunk, hogy hogyan lehet megnyugtatni egy síró csecsemőt, ugyanakkor az erre vonatkozó tudományos szakirodalom igen szegényes. Más emlősöknél, például a kutyaféléknél és a rágcsálóknál, mikor a szülő a szájában tartva szállítja az utódot, a fiatal állatok mozdulatlanná válnak és legtöbbször a hordozott utód el is csendesedik. A megfigyelések alapján elmondhatjuk, hogy az állatvilágban a hordozás egyfajta megnyugtatásra szolgál, és a hordozás során az utód elcsendesedése és mozdulatlan testtartása egyfajta alkalmazkodás is azért, hogy a szülőből kiváltsa a hordozásra irányuló magatartást.

Ugyanez a jelenség megfigyelhető a fülesmakiknál, melyek szintén a szájuk segítségével hordoznak. Azokról a főemlősökről, melyek a testükön hordozzák az utódaikat, igen kevés közvetlen információnk van. A törpe selyemmajomról például tudjuk, hogy a szülő nagy valószínűséggel felveszi az utódját, mikor az hangot ad ki. A rézusz majmok is más hangokat adnak ki, mikor az anyjukkal vannak, mint amikor egyedül, vagy az anyjukon kívül más fajtársaikkal vannak együtt.

Vajon megfigyelhető-e ez a jelenség az embernél? Erre vonatkozóan nem adnak egyértelmű választ a kutatások és ennek számos gyakorlati oka is van. Az eddigi vizsgálatok során az sem derült ki egyértelműen mit is értünk hordozás alatt, és sok esetben azt sem vették figyelembe a vizsgálatoknál, hogy a baba hordozása és a sírás időben milyen viszonyban áll egymással.

Például az egyik vizsgálat során arra kérték a szülőket, hogy napi 3 órát hordozzák a gyereküket a karjukban vagy egy babahordozóban, de azt nem jegyezték fel a vizsgálat során, hogy vajon a szülők a sírásra reagálva hordozták a babájukat, vagy sem. Ebben a vizsgálatban azt állapították meg, hogy a hordozott babák fele annyit sírtak, mint a kontroll csoport babái, akiknek naponta három órát fektetve, egy képet nézve kellett eltölteniük a hordozás helyett.

Egy másik vizsgálat során, az anyáknak egy babaerszényt biztosítottak a hordozáshoz, ez az eszköz valamelyest akadályozza a baba és anya közötti kommunikációt, itt azt találták, nem volt eltérés az ily módon

hordozott és a kontroll csoport között.

A Current Biology 2013 májusi számában megjelent összefoglalóban a legfrissebb kutatási eredményeket foglalták össze, részletezve Esposito és munkatársainak eredményeit és annak jelentőségét a tudományterületre.

Esposito legfrissebb kutatásai során három új dolgot alkalmazott.

1,         Közvetlenül és valós időben mérték az anya viselkedését és a csecsemő válaszait.

2,         Több eszközzel: elektrokardiogrammal és audio/video monitorokkal is vizsgálták, mérték a csecsemők válaszait.

3,         Nem utolsó sorban pedig pontosan meghatározták, hogy a hordozás az ölelés és sétálás együttesét jelenti, így jól elkülöníthető attól, ha pusztán kézben tartják a babát.

Ezeket az eszközöket és szempontokat is figyelembe véve egyértelműen kimutatták, hogy a hordozás szignifikánsan, azaz statisztikai módszerekkel is igazolhatóan csökkenti a pulzusszámot, a csecsemők kevesebbet mozognak és kevesebbet sírnak, ahhoz képest, ha a babát csak ölelik vagy ülnek vele egyhelyben. A baba pulzusszáma akkor is csökken, ha a hordozás megkezdése előtt nem sírt.

A hordozás megnyugtatja a csecsemőt, teste ellazul és kevesebb hangot ad ki és ezek is fokozzák a hordozás nyugtató hatását

Ha ez így van, akkor vajon hogyan történik ennek az idegrendszeri szabályozása, és vajon evolúciósan mennyire konzervált ez a jelenség? Esposito kutatási alapján ebbe is pillantást nyerhetünk, ugyanis a kutatócsoport egerekre is kiterjesztette a vizsgálatait. Az evolúciós fejlődés során 80 millió évvel ezelőtt az egérnek és az embernek valószínűsíthetően volt egy közös őse. Tudjuk, hogy az emlősök számos utódgondozási jellemzője konzervált, azaz az evolúció során csak lassan változó tulajdonságokról van szó, melyek még viszonylag távoli rokonságban álló fajok esetében is szoros hasonlóságot mutatnak.

A kísérleti elrendezésben az egereknek egy pohárból kellet kiszabadítani a kölykeiket. Miközben az anyaállat kiemelte a pohárból a kölykét, áthúzta a pohár pereme fölött, anélkül, hogy letette volna a földre, hasonlóan ahhoz, ahogy az embergyereket is hordozza az anyja.

A kísérlet során megállapították, hogy miközben az anyaállat a fent leírt mozgássort végrehajtja, az egérkölykök elcsendesednek, csökken a pulzusszámuk és nem mozgolódnak.

Mi történik hordozás közben az idegrendszerrel?

Korábbi kutatások a dopamin és a norepinefrin szerepéről számoltak be, de ezekben a patkány modellkísérletekben nem vizsgálták a hangadás és a szívritmus szerepét.

Espositoék vizsgálták azt is, hogy milyen hatása van, ha az egereknél gyógyszeresen megváltoztatják a paraszimpatikus és a szimpatikus idegrendszer működését.

A szívritmus szabályozásában szimpatikus (norepinefrin) és paraszimpatikus (acetilkolon) idegrendszeri tényezők is részt vesznek. A kutatások során viszont azt figyelték meg, hogy a paraszimpatikus idegrendszer működésének gátlásakor csökkent a szívritmus a hordozás következtében. Viszont nem mutattak ki változást akkor, mikor a szimpatikus idegrendszer működését gátolták. Ezért úgy tűnik, hogy a paraszimpatikus idegrendszer működése kritikus abban, hogy a hordozásakor lassul az utód szívritmusa.

Ugyanakkor azt, hogy az utód mozdulatlan marad hordozás közben nem befolyásolta a paraszimpatikus rendszer gátlása sem. Ez alapján azt feltételezik a kutatók, hogy a központi idegrendszer más részei is fontos szerepet játszanak ennek a viselkedésnek a szabályozásában.

Esposito speciális mutáns egerek segítségével vizsgálta ezt a jelenséget. Olyan mutáns egereket ún reeler és cerebelles mutánsokat vizsgáltak, melyek agyának egyes részei eltérően működnek egy normális egér agyától. Megfigyelték, hogy ezeknél az egereknél a hordozás következtében fellépő mozdulatlanság eltér a normális egereknél tapasztaltakhoz képest, ezek az egerek hordozás közben is mozognak. Hasonló jelenséget figyeltek meg akkor, mikor normális egerek kisagyának kérgi működését gátolták. Mindkét vizsgálat azt bizonyítja, hogy a kisagynak központi szerepe van abban, hogy a hordozás hatására az egerek mozdulatlanul maradnak.

Egy másik kísérlet során egy kémiai szerrel (piridoxin) gátolták a kölyökegerek érintéses és proprioceptív – az izomtónus fenntartásában szerepet játszó- érzékelését, illetve altatással kikapcsolták a testtartásért felelős szabályozást. Mindkét esetben azt találták, hogy hosszabb időbe telt, hogy az anyaállat meg tudja fogni és el tudja hordozni a kölykét. Az anyaállat motivált volt, egyszerűen csak több időre volt szüksége a feladathoz.

A vizsgálatok során nem igazolták, hogy az egyensúlyszerv lényegesen hozzájárulna a kölykök testtartásának szabályozásához és az anyai válaszra sem volt befolyása.

Az utódok nyugalmi állapota és mozdulatlansága megkönnyíti az anyának a hordozást

Evolúciósan jó alkalmazkodásnak nevezhetjük, azaz a túlélés szempontjából lényeges, hogy az utódok együttműködően viselkednek, és ezzel segítik az anyjukat hordozás közben. A kevesebb sírás és a hangadás egyéb formáinak a csökkenése mind az egér, mind az ember esetében szerepet játszhat abban, hogy a faj egyedei sikeresebben el tudnak/tudtak bújni a ragadozók elöl, azok nehezebben veszik észre őket. Az egérkísérletek azt igazolják, hogy az utódok nyugalmi állapota és mozdulatlansága megkönnyíti az anyának a hordozást.

Evolúciósan erősen konzervált tulajdonságok, hogy hordozás közben alacsonyabb a pulzusszám és kevesebb hangot ad ki az utód. Ez arra utal, hogy már a korai emlősök idejében is erős szelekciós nyomás hatott erre a viselkedésre. Azaz, amelyik kölyök túl hangos volt még hordozás közben is könnyebben elkapták a ragadozó.

A babák hordozásra születtek, néhány tanács szülőknek

A tudományos közlemény szerzői úgy vélik, hogy sok szülő talán úgy dönt eredményeik hatására, hogy feláll a hintaszékből és elkezdi tudatosan hordozni a babáját annak reményében, hogy a baba így kevesebbet fog sírni. Ugyanakkor ne felejtsük el azt sem, hogy nem mindenfajta sírás orvosolható így. A hordozás önmagában ténylegesen csökkenti a sírás időtartamát, de ha például a babának fájdalmai vannak, éhes, beteg, a sírás visszatér, amint abbamarad a hordozás.

Egyes esetekben a sírás nem szüntethető meg ezzel a módszerrel sem, például repülőn utazva a hirtelen légnyomásváltozás miatt síró gyermeket nem feltétlenül nyugtatja meg a hordozás.

Minden új tudományos eredményt körültekintően kell kezelni, mikor a gyakorlatba akarjuk átültetni az eredményeket.

Egy másik szempont, amit érdemes figyelembe venni, hogy minden olyan módszer, új eredmény, ami segít abban, hogy a szülők meg tudják nyugtatni síró csecsemőjüket igen fontos lehet. Gyermekbántalmazási esetek kapcsán például kiderült, hogy a csecsemő sírása jelentős kockázati tényező.

Viselkedéstudományi szempontból a babahordozás a legrelevánsabb módja annak, hogy megnyugtassunk egy csecsemőt

A fent leírt kutatási eredmények egyszer orvosi ajánlások formájában is megfogalmazódhatnak, és iránymutatók lehetnek a szülők számára is.

Korábbi kutatások során kimutatták azt is, hogy a bőrkontaktusnak, az érintésnek és a ringatásnak is hasonló hatása van, azaz megnyugtatja a csecsemőt, csökkenti a pulzusszámot. Tehát vannak más módszerek is, melyek eredményesek lehetnek.

A szerzők azonban egyetértenek abban, hogy a hordozás – azaz mikor az anya sétál a babával a karjában– etológiai, azaz viselkedéstudományi nézőpontból a legrelevánsabb stimuláció. Az ölelés és a sétálás együttesesen olyan szenzoros hatásokat biztosít, melyek egymást kiegészítik, és a leghatásosabb módszer lehet arra, hogy egy csecsemő megnyugodjon.

Új diagnosztikus eszközzé is válhat a babahordozás megfigyelése

Esposito azt javasolja, hogy a jövőben olyan kutatásokat is végezzenek, mikor a csecsemők válaszreakcióit is részletesen megfigyelik, monitorozzák.

Ahhoz, hogy egy csecsemő megnyugodjon és az ezzel összefüggő reakciók létrejöjjenek szomatoszenzoros és proprioceptív ingerek is szükségesek. A megnyugvás folyamatát követő válaszreakciók mérhetően jelzik, hogyan zajlik le ez a folyamat a csecsemőben.

Egyes idegrendszeri eltérések, például az autizmus esetében kimutatták, hogy gond lehet a testtartás szabályozásával hordozás közben. Előremutató lehet a csecsemőn hordozás közben megfigyelt élettani reakciói és a későbbi neurológiai profilja között fennálló kapcsolatot is értékelni. Így a csecsemő, hordozásra adott válaszreakcióinak értékelése kiegészítő diagnosztikus eszközzé is válhat a jövőben.

A babák évezredek óta sírnak. És valószínű, hogy ugyanilyen régóta az ölelés és a hordozás hatására meg is nyugszanak, így is segítve az őket hordozó személyt. A csecsemők nyílt kommunikációs jelzéseket küldenek a gondozóik felé. Az, hogy ezzel szülőként tudatosan tisztában van-e az ember valójában nem számít, mert az egésznek a lényege, hogy a csecsemő maga is hozzájárul ahhoz, hogy könnyebb legyen a szállítása. Evolúciós távlatokban szemlélve a kérdést ezzel javította az esélyét annak is, hogy elkerüljék a ragadozók támadásait és ezzel az életformával párhuzamosan kialakulhatott a kötődés is.

Ha szeretnél még több hasonló témájú írást olvasni kövess a facebook-on: www.facebook.com/doctorhousewife

Forrás: Gammie SC., (2013) Mother-infant communication: carrying understanding to a new level. Curr Biol. 2013 May 6;23(9):R341-3.

http://download.cell.com/current-biology/pdf/PIIS0960982213003539.pdf?intermediate=true#%FE%FF%00C%00U%00R%00B%00I%00O%001%000%002%004%000%00_%00b%00i%00b%003

pubmed: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/23660351

0 Tovább

Az autizmus kialakulásáért felelős anyai ellenanyagot találtak

2008-ban fedeztek fel kaliforniai kutatók egy olyan ellenanyagot, ami különösen gyakran volt jelen olyan anyákban, akiknek autista gyermeke született. Az ellenanyag egy olyan molekula, melyet a szervezet immunrendszere a saját sejtjei, bizonyos molekulái ellen termel. Ez az immunválasz kóros folyamat eredménye, hasonlóan az allergiához vagy a lisztérzékenységhez.

A kutatócsoport legújabb kutatásai során kimutatta, hogy az ellenanyag hat féle fehérjéhez képes kacsolódni. Olyan fehérjékhez, melyeknek az agyműködésben van fontos szerepük. Az ellenanyagok a várandós anyában átjutnak a méhlepényen és befolyásolják a magzati agy fejlődését. Emiatt az ellenanyagok jelenléte fokozza a különböző fejlődési eltérések, rendellenességek kialakulásának veszélyét, így hatással vannak az autizmus és az autizmus spektrum zavar megjelenésére is. A kutatók eredményeikről a Translational Psychiatry folyóirat júliusi számában számoltak be.

Az autizmus esetében mindössze 15-20 százalékban ismerjük az okokat, melyek főleg genetikai eredetűek vagy valamilyen fertőzéssel kapcsolatban lépnek föl. Andrew Zimmerman, a Kennedy Krieger Intézet neurológusa, ezért igen jelentősnek tartja az új eredményeket. A kutatócsoport most olyan teszt kifejlesztésén dolgozik, ami lehetővé teszi, hogy már a terhesség idején megbecsüljék a kockázatát egy esetlegesen jelentkező problémának. Így a szülőknek lehetősége van arra, hogy előre tervezhessenek, és már egészen kicsi korban fejlesztésre vigyék a gyermeket. Az autizmus és az autizmus spektrum zavar esetében a szociális készségek fejlődése eltérő, elmarad az életkorra jellemző fejlettségi szinttől, a korai fejlesztés nagyban javíthatja az érintett gyerekek, családok életminőségét.

Az autizmus kialakulásában szerepet játszó ellenanyagok körülbelül az esetek negyedében fedik fel a háttérben húzódó okot. Fontos, hogy a szülők tudjanak róla, hogy a gyermekük állapotáért, milyen biológiai tényezők a felelősek. Így megérthetik és könnyebben el is fogadhatják, hogy nem ők tehetnek róla. Viszont szülőként, jó ha tudják, hogy mi történhetett és innen már könnyebb továbblépni.

A hat fehérje, melyekhez a felfedezett anyai ellenanyag kapcsolódik, mind fontos szerepet játszanak a magzati agy fejlődésében. Van olyan, amelyik új idegsejtek képződésekor elengedhetetlen. Egy másik az idegsejtek közötti kapcsolatok kialakításában fontos, elágazódások számát befolyásolja. Van közöttük olyan fehérje, ami az idegsejtek növekedését befolyásolja és a sejt hosszát határozza meg. Megint másik pedig az idegsejtek vándorlását befolyásolja és a sejt génkifejeződésére van hatással.

Az autizmussal vizsgált anyák közel negyedében mutatták ki a vizsgált ellenanyagot, míg az egészséges gyermekek szüleinél mindössze az esetek 1 százalékában volt pozitív a vizsgálat eredménye. A vizsgálatok alapján a kutatók megállapították, hogy az ellenanyag jelenléte az anyában, az esetek 99 százalékában autizmushoz vagy autizmus spektrum zavarhoz vezet.

Állatkísérleteket is végeztek. Nyolc vemhes rézusz majmot oltottak be az érintett anyákból származó ellenanyagokkal. A majom anyák sokkal védelmezőbbek voltak az utódok irányába az első hat hónapban, és az utódok felnőve furcsa, az átlagostól eltérő szociális viselkedést mutattak A kutatók fenntartásokkal kezelik az új felfedezést és hangsúlyozzák, hogy még hosszú vizsgáltok sorára van szükség, hogy megismerjük a részleteket. A jövőben lehetővé válhat olyan gyógyszer kifejlesztése, ami gátolja az ellenanyagok működését, így csírájában lehetne kezelni az okot.

forrás: The Scientist

eredeti források:

D. Braunschweig et al., “Autism-specific maternal autoantibodies recognize critical proteins in developing brain,” Translational Psychiatry, 3:e277, 2013.

M.D. Bauman et al., “Maternal antibodies from mothers of children with autism alter brain growth and social behaviour development in the rhesus monkey,” Translational Psychiatry, 3:e278, 2013.

0 Tovább

Right Livelihood Award a világ leghíresebb bábájának

Alternatív Nobel-díj a világ leghíresebb bábájának

Ina May Gaskin amerikai bába volt ebben az évben az alternatív Nobel-díjként ismert Right Livelihood Award egyik kitüntetettje. „A világ leghíresebb bábája” életműdíjat kapott az anya és a gyermek fizikai és lelki egészségét leginkább támogató, biztonságos és nőközpontú szülési módszerek tanításáért és széles körű elismertetéséért.

Ina May Gaskin munkája szerte a világon példaértékű azok körében, akik humánusabb szülészeti gyakorlatot próbálnak alkalmazni a saját országukban és abban próbálják segíteni a nőket, hogy legyen lehetőségük eldönteni, milyen szülési mód a leginkább megfelelő számukra.

Ina May Gaskin elsőként egy iskolabuszon kísért egy szülést 1970-ben. Ez az élmény annyira meghatározó volt az életében, hogy eldöntötte, bábának tanul. Ezt a hivatást az Egyesült Államokban a 20. század elején eltörölték, ezért a 70-es években nem létezett bábaképzés Amerikában. Gaskin ezért megalapította a Farm Bábaközpontot 1971-ben, ahol az eredeti bábaságot gyakorolták és tanították. Ebben az időben az Egyesült Államokban a császármetszések aránya 5 százalék, a Farmon 1,7 százalék volt. 2005-re a császármetszések aránya 30 százalék fölé emelkedett az USA-ban, a Farmon 2 százalék maradt, pedig itt is számos komplikált szülés, ikerszülés, farfekvéses szülés zajlott le.

Az évek folyamán Gaskin körülbelül 1200 szülést kísért, a munkatársaival együtt összesen több mint háromezret. Az ún. Gaskin-fogást, amit hagyományos guatemalai bábáktól tanult, manapság nemzetközi szinten is oktatják. Szülésekről készült videói segítik az olyan technikák, fogások ismertetését, melyekkel megelőzhető az elhúzódó szülés, a rutinszerűen alkalmazott gátmetszés, és sikeresen lehet ikreket és farfekvéses babákat is orvosi beavatkozás nélkül világra segíteni.

1982-ben alapítóként részt vett az Észak-Amerikai Bábaszövetség létrehozásában, melynek fő célja volt, hogy a bábaság gyakorlatának és oktatásának magas szintű standardjait kidolgozza. Azóta létrehozták az Észak-Amerikai Bába Nyilvántartást, egy olyan szakmai szervezetet, mely nemzeti szinten kompetencia-alapú működési engedélyt ad ki az Amerikában tevékenykedő bábáknak, amit az államok több mint felében törvényi szinten is elismernek.

Ina May Gaskin jelenleg fő feladatának tartja az USA-ban egyre növekvő, szüléssel kapcsolatos anyai halálozási arány okainak feltárását és csökkentését. Szót emel a szoptatás támogatásáért és az anya és baba szükségtelen elválasztását okozó kórházi rutinok ellen harcol. Fontos feladatának érzi a puritán szemlélet megváltoztatását, ami sok nőt visszatart a szoptatástól, néhány amerikai államban még manapság sem nézik jó szemmel, ha egy nő házon kívül szoptat.

Ina May Gaskinnak magyarul is jelent meg könyve „Útmutató szüléshez” címmel.

 

 

0 Tovább

A szoptatott csecsemők kisebb eséllyel lesznek epilepsziások

A szoptatott csecsemők kisebb eséllyel lesznek epilepsziások és minél hosszabb ideig tart a szoptatás, annál jobb.

A szoptatás időtartamával arányosan csökken az epilepszia kialakulásának valószínűsége derült ki egy Dániában végzett kutatás során, melyről a februári Journal of Pediatrics folyóirat számol be.

 

Korábbi vizsgálatok során kiderült, hogy a szoptatás és a későbbi mentális betegségek például a figyelemzavar és a skizofrénia között összefüggés van. Azonban ez az első vizsgálat, amikor a szoptatás és az epilepsziás rohamok közötti összefüggést vizsgálták.

Az epilepszia egy olyan kórkép, melynek során a betegnek visszatérő rohamai vannak, ezek gyakorisága és intenzitása, valamint hossza egyénenként és eseményenként is eltérő lehet. A roham oka az agy normálistól eltérő elektromos aktivitása. Gyógyszeres kezeléssel csökkenteni lehet a rohamok gyakoriságát. A gyermekkori epilepszia sokkal gyakoribb, mint ahogy az a köztudatban él. Az epilepsziás rohamok jellemzően 5 és 20 éves kor között kezdődnek és a gyermekek egy százaléka érintett. A legtöbb esetben (kb. 80 százalék) gyógyszerekkel tünetmentessé tehető az epilepszia és a gyerekek többsége kinövi ezt a betegséget, ami a későbbiekben soha többé nem jön elő.

A dán kutatók 70 ezer 1997 és 2003 között született csecsemő korai táplálását vizsgálták és követték a fejlődésüket egészen 2008-ig. Az anyákkal készített interjúk során vizsgálták, hogy egy éves kor után hány gyereknél fordult elő roham.

A három hónapig szoptatott csecsemőknél 135-ből egy gyermeknek volt epilepsziás rohama egyéves kora után. Akiket legalább hat hónapig szoptattak ott 150-ből egy, a 9 hónapig szoptatott csecsemőknél 200-ból egynél fordult elő epilepsziás esemény.

A kutatók szerint nem meglepőek az eredmények. Az anyatej minden olyan anyagot tartalmaz, amire a normális fejlődéshez, így az agy normális fejlődéséhez is szükség van. A mechanizmusa azonban nem ismert, hogy miért csökkenti a szoptatás időtartama az epilepszia kialakulásának valószínűségét, ennek felderítése további kutatásokat igényelne.

Breastfeeding and Risk of Epilepsy in Childhood: A Birth Cohort Study. Sun Y, Vestergaard M, Christensen J, Olsen J.,J Pediatr. 2011 Jan 11. [Epub ahead of print]

0 Tovább

Tumorgyilkos fehérje az anyatejben

Az emberi tej egyik alkotója az α-laktalbumin fehérje savas közeg hatására  (például a csecsemő gyomrában) olyan szerkezeti változásokon megy keresztül, aminek következtében oleinsavval (egy zsírsav) kapcsolódva képessé válik rákos sejtek elpusztítására.

A 90-es években mutatták ki elsőként ezt a jelenséget, azóta részletesen jellemezték a fehérje szerkezetét, pontos funkcióját és gyógyászati alkalmazására is vannak reménykeltő próbálkozások. Különböző állatokon végzett kísérletek során valamint klinikai körülmények között is igazolták daganatellenes hatását. Az a-laktalbuminnak ezt a különleges tulajdonságokkal bíró változatát HAMLET-nek keresztelték el, ami az angol rövidítése a tumorsejt ölő α-laktalbuminnak (α-lactalbumin made lethal to tumor cells).

A HAMLET felfedezése mellékterméke volt egy olyan kutatásnak a 90-es évek elején, melyben az anyatej antiadhéziós (sejtek összetapadását gátló) összetevőit keresték. Közben azt fedezték fel, hogy bizonyos daganatos sejtek jelentős alaki változáson mennek keresztül, ha az anyatej kazeinfrakciójával keverik össze őket. Sikerült kimutatni, hogy az α-laktalbumin felelős ezért a hatásért, ha savas közegben oleinsavval találkozik. Akkoriban az α-laktalbuminról még annyit lehetett tudni, hogy a laktóz (tejcukor) szintézisében vesz részt. Ezért is volt meglepő, hogy a fehérje egy másik megjelenési formája daganatellenes hatással bír (az első vizsgálat során tüdőkarcinóma sejtek pusztulását idézte elő) Abban az időben még úgy gondolták, hogy a fehérjék részlegesen csomagolt vagy köztes formái toxikusak, mivel hasonló szerkezeti változás más fehérjék esetében súlyos betegségeket okoz (amiloidózis különböző megjelenési formái).

Laboratóriumi vizsgálatok során a HAMLET-ről kimutatták, hogy 40 különféle daganatos sejt elpusztítására képes. Ami még nagyon fontos, hogy az egészséges sejtekre nincs hatása, csak a daganatos sejteket öli meg. Hatását vizsgálják bőrrák, a nyálkahártyák különböző tumorai illetve agydaganat esetében. Klinikai vizsgálatok során húgyhólyagrákos betegeknél elpusztult rákos sejtek ürültek a vizelettel minden egyes HAMLET-tel történő kezelés során.

Ami miatt tudományos szempontból még izgalmasabbnak találták a kutatók a HAMLET fehérjét az az, hogy előtte az általánosan elfogadott nézet az volt, hogy a fehérjék természetes megjelenési formája az egyetlen olyan szerkezeti forma, ami az élő szervezetben valamilyen biológiai funkció betöltésére képes. Azóta nyilvánvalóvá vált, hogy a fehérjék részleges kibontása, letekeredése (unfolding) olyan új tulajdonságokkal ruházza fel a fehérjét, aminek következtében egy egészen új feladat ellátására lesz alkalmas a szervezetben. Ilyen átalakulás sok esetben akkor történik, ha megváltoznak a sejten kívüli tér tulajdonságai, például a HAMLET esetében a gyomor erősen savas közege. Ezen túlmenően helyi tényezők stabilizálhatják vagy tovább módosíthatják a fehérje szerkezetét, a HAMLET-nél az oleinsav ez a stabilizáló tényező.

Evolúciós nézőpontból a HAMLET felfedezése segít annak megértésében, hogy hogyan lehetséges az, hogy korlátozott számú génről kellő diverzitású és funkciójú fehérje képződjön, ami a rendkívül összetett szervezet működéséhez szükséges. A fehérjét kódoló gén határozza meg a fehérjét felépítő egységek az aminosavak sorrendjét, ezt az információt módosíthatja, átrendezheti a sejtmagból a fehérjeszintézis helyére információt szállító mRNS többféle darabolódása, átrendeződése (splicing). A fehérje szintézisét követően is különböző módosítások történnek a fehérjével sejten belül és végül a negyedleges szerkezet kialakulása, továbbá a fehérje részleges kicsomagolása (unfolding) is új funkcióval ruházhatja fel a fehérjét. Ezen változások, átalakulások következtében egyetlen génről számos eltérő funkcióval rendelkező fehérje képződhet.

Structure and function of human α-lactalbumin made lethal to tumor cells (HAMLET)-type complexes.Mossberg AK, Hun Mok K, Morozova-Roche LA, Svanborg C. FEBS J. 2010 Nov;277(22):4614-25. doi: 10.1111/j.1742-4658.2010.07890.x. Review.PMID: 20977665 [PubMed - indexed for MEDLINE]

0 Tovább

doctorhousewife

blogavatar

Tudományos alaposságú, megbízható forrásból származó információk gyereknevelésről, -gondozásról és hétköznapi dolgokról. Babahordozás, szoptatás, együtt alvás. Alternatív gyógyászat a tudomány tükrében.

Utolsó kommentek