A babahordozás kifejezetten nyugtatóan hat a sírós csecsemőre. A hordozás egy jól szabályozott élettani hatást vált ki, melynek része, hogy csökken a pulzusszám. Amerikai kutatók állatkísérletek során vizsgálták, hogy pontosan milyen idegrendszeri folyamatok állnak ennek a hátterében.
Mikor egy baba sír a szülők ugranak, hogy megnyugtassák. Szülők ezrei próbálgatják nap mint nap, hogy hogyan nyugtassák meg síró csecsemőjüket és teszik ezt már évezredek óta. Szoptatás, ölelés, ringatás, éneklés, hordozás, zenélés és megszámlálhatatlan ötlet, ami segíthet, hogy a nyűgös baba megnyugodjon. A csecsemő sok mindenért sírhat, éhség, fájdalom, fázik, kapcsolatra vágyik vagy egyszerűen csak szüksége van arra, hogy a fölös energiáit, feszültségeit levezesse.
A sírás egy kommunikációs forma, ami lehetővé teszi, hogy a baba gondozója értesüljön róla, hogy valami probléma van és arról is, ha sikerült elhárítani a problémát.
A baba-szülő kapcsolat és a közöttük zajló kommunikáció mibenlétével kapcsolatban még nagyon sok kérdést nem válaszolt meg a tudomány. A legújabb kutatások eredményei ezt a hiányt igyekeznek némiképp pótolni, a csecsemősírás és a nyugtató babahordozás értelmezését emelik új szintre.
A hordozott utód megnyugszik
Nagyon sok tanáccsal találkozunk, hogy hogyan lehet megnyugtatni egy síró csecsemőt, ugyanakkor az erre vonatkozó tudományos szakirodalom igen szegényes. Más emlősöknél, például a kutyaféléknél és a rágcsálóknál, mikor a szülő a szájában tartva szállítja az utódot, a fiatal állatok mozdulatlanná válnak és legtöbbször a hordozott utód el is csendesedik. A megfigyelések alapján elmondhatjuk, hogy az állatvilágban a hordozás egyfajta megnyugtatásra szolgál, és a hordozás során az utód elcsendesedése és mozdulatlan testtartása egyfajta alkalmazkodás is azért, hogy a szülőből kiváltsa a hordozásra irányuló magatartást.
Ugyanez a jelenség megfigyelhető a fülesmakiknál, melyek szintén a szájuk segítségével hordoznak. Azokról a főemlősökről, melyek a testükön hordozzák az utódaikat, igen kevés közvetlen információnk van. A törpe selyemmajomról például tudjuk, hogy a szülő nagy valószínűséggel felveszi az utódját, mikor az hangot ad ki. A rézusz majmok is más hangokat adnak ki, mikor az anyjukkal vannak, mint amikor egyedül, vagy az anyjukon kívül más fajtársaikkal vannak együtt.
Vajon megfigyelhető-e ez a jelenség az embernél? Erre vonatkozóan nem adnak egyértelmű választ a kutatások és ennek számos gyakorlati oka is van. Az eddigi vizsgálatok során az sem derült ki egyértelműen mit is értünk hordozás alatt, és sok esetben azt sem vették figyelembe a vizsgálatoknál, hogy a baba hordozása és a sírás időben milyen viszonyban áll egymással.
Például az egyik vizsgálat során arra kérték a szülőket, hogy napi 3 órát hordozzák a gyereküket a karjukban vagy egy babahordozóban, de azt nem jegyezték fel a vizsgálat során, hogy vajon a szülők a sírásra reagálva hordozták a babájukat, vagy sem. Ebben a vizsgálatban azt állapították meg, hogy a hordozott babák fele annyit sírtak, mint a kontroll csoport babái, akiknek naponta három órát fektetve, egy képet nézve kellett eltölteniük a hordozás helyett.
Egy másik vizsgálat során, az anyáknak egy babaerszényt biztosítottak a hordozáshoz, ez az eszköz valamelyest akadályozza a baba és anya közötti kommunikációt, itt azt találták, nem volt eltérés az ily módon
hordozott és a kontroll csoport között.
A Current Biology 2013 májusi számában megjelent összefoglalóban a legfrissebb kutatási eredményeket foglalták össze, részletezve Esposito és munkatársainak eredményeit és annak jelentőségét a tudományterületre.
Esposito legfrissebb kutatásai során három új dolgot alkalmazott.
1, Közvetlenül és valós időben mérték az anya viselkedését és a csecsemő válaszait.
2, Több eszközzel: elektrokardiogrammal és audio/video monitorokkal is vizsgálták, mérték a csecsemők válaszait.
3, Nem utolsó sorban pedig pontosan meghatározták, hogy a hordozás az ölelés és sétálás együttesét jelenti, így jól elkülöníthető attól, ha pusztán kézben tartják a babát.
Ezeket az eszközöket és szempontokat is figyelembe véve egyértelműen kimutatták, hogy a hordozás szignifikánsan, azaz statisztikai módszerekkel is igazolhatóan csökkenti a pulzusszámot, a csecsemők kevesebbet mozognak és kevesebbet sírnak, ahhoz képest, ha a babát csak ölelik vagy ülnek vele egyhelyben. A baba pulzusszáma akkor is csökken, ha a hordozás megkezdése előtt nem sírt.
A hordozás megnyugtatja a csecsemőt, teste ellazul és kevesebb hangot ad ki és ezek is fokozzák a hordozás nyugtató hatását
Ha ez így van, akkor vajon hogyan történik ennek az idegrendszeri szabályozása, és vajon evolúciósan mennyire konzervált ez a jelenség? Esposito kutatási alapján ebbe is pillantást nyerhetünk, ugyanis a kutatócsoport egerekre is kiterjesztette a vizsgálatait. Az evolúciós fejlődés során 80 millió évvel ezelőtt az egérnek és az embernek valószínűsíthetően volt egy közös őse. Tudjuk, hogy az emlősök számos utódgondozási jellemzője konzervált, azaz az evolúció során csak lassan változó tulajdonságokról van szó, melyek még viszonylag távoli rokonságban álló fajok esetében is szoros hasonlóságot mutatnak.
A kísérleti elrendezésben az egereknek egy pohárból kellet kiszabadítani a kölykeiket. Miközben az anyaállat kiemelte a pohárból a kölykét, áthúzta a pohár pereme fölött, anélkül, hogy letette volna a földre, hasonlóan ahhoz, ahogy az embergyereket is hordozza az anyja.
A kísérlet során megállapították, hogy miközben az anyaállat a fent leírt mozgássort végrehajtja, az egérkölykök elcsendesednek, csökken a pulzusszámuk és nem mozgolódnak.
Mi történik hordozás közben az idegrendszerrel?
Korábbi kutatások a dopamin és a norepinefrin szerepéről számoltak be, de ezekben a patkány modellkísérletekben nem vizsgálták a hangadás és a szívritmus szerepét.
Espositoék vizsgálták azt is, hogy milyen hatása van, ha az egereknél gyógyszeresen megváltoztatják a paraszimpatikus és a szimpatikus idegrendszer működését.
A szívritmus szabályozásában szimpatikus (norepinefrin) és paraszimpatikus (acetilkolon) idegrendszeri tényezők is részt vesznek. A kutatások során viszont azt figyelték meg, hogy a paraszimpatikus idegrendszer működésének gátlásakor csökkent a szívritmus a hordozás következtében. Viszont nem mutattak ki változást akkor, mikor a szimpatikus idegrendszer működését gátolták. Ezért úgy tűnik, hogy a paraszimpatikus idegrendszer működése kritikus abban, hogy a hordozásakor lassul az utód szívritmusa.
Ugyanakkor azt, hogy az utód mozdulatlan marad hordozás közben nem befolyásolta a paraszimpatikus rendszer gátlása sem. Ez alapján azt feltételezik a kutatók, hogy a központi idegrendszer más részei is fontos szerepet játszanak ennek a viselkedésnek a szabályozásában.
Esposito speciális mutáns egerek segítségével vizsgálta ezt a jelenséget. Olyan mutáns egereket ún reeler és cerebelles mutánsokat vizsgáltak, melyek agyának egyes részei eltérően működnek egy normális egér agyától. Megfigyelték, hogy ezeknél az egereknél a hordozás következtében fellépő mozdulatlanság eltér a normális egereknél tapasztaltakhoz képest, ezek az egerek hordozás közben is mozognak. Hasonló jelenséget figyeltek meg akkor, mikor normális egerek kisagyának kérgi működését gátolták. Mindkét vizsgálat azt bizonyítja, hogy a kisagynak központi szerepe van abban, hogy a hordozás hatására az egerek mozdulatlanul maradnak.
Egy másik kísérlet során egy kémiai szerrel (piridoxin) gátolták a kölyökegerek érintéses és proprioceptív – az izomtónus fenntartásában szerepet játszó- érzékelését, illetve altatással kikapcsolták a testtartásért felelős szabályozást. Mindkét esetben azt találták, hogy hosszabb időbe telt, hogy az anyaállat meg tudja fogni és el tudja hordozni a kölykét. Az anyaállat motivált volt, egyszerűen csak több időre volt szüksége a feladathoz.
A vizsgálatok során nem igazolták, hogy az egyensúlyszerv lényegesen hozzájárulna a kölykök testtartásának szabályozásához és az anyai válaszra sem volt befolyása.
Az utódok nyugalmi állapota és mozdulatlansága megkönnyíti az anyának a hordozást
Evolúciósan jó alkalmazkodásnak nevezhetjük, azaz a túlélés szempontjából lényeges, hogy az utódok együttműködően viselkednek, és ezzel segítik az anyjukat hordozás közben. A kevesebb sírás és a hangadás egyéb formáinak a csökkenése mind az egér, mind az ember esetében szerepet játszhat abban, hogy a faj egyedei sikeresebben el tudnak/tudtak bújni a ragadozók elöl, azok nehezebben veszik észre őket. Az egérkísérletek azt igazolják, hogy az utódok nyugalmi állapota és mozdulatlansága megkönnyíti az anyának a hordozást.
Evolúciósan erősen konzervált tulajdonságok, hogy hordozás közben alacsonyabb a pulzusszám és kevesebb hangot ad ki az utód. Ez arra utal, hogy már a korai emlősök idejében is erős szelekciós nyomás hatott erre a viselkedésre. Azaz, amelyik kölyök túl hangos volt még hordozás közben is könnyebben elkapták a ragadozó.
A babák hordozásra születtek, néhány tanács szülőknek
A tudományos közlemény szerzői úgy vélik, hogy sok szülő talán úgy dönt eredményeik hatására, hogy feláll a hintaszékből és elkezdi tudatosan hordozni a babáját annak reményében, hogy a baba így kevesebbet fog sírni. Ugyanakkor ne felejtsük el azt sem, hogy nem mindenfajta sírás orvosolható így. A hordozás önmagában ténylegesen csökkenti a sírás időtartamát, de ha például a babának fájdalmai vannak, éhes, beteg, a sírás visszatér, amint abbamarad a hordozás.
Egyes esetekben a sírás nem szüntethető meg ezzel a módszerrel sem, például repülőn utazva a hirtelen légnyomásváltozás miatt síró gyermeket nem feltétlenül nyugtatja meg a hordozás.
Minden új tudományos eredményt körültekintően kell kezelni, mikor a gyakorlatba akarjuk átültetni az eredményeket.
Egy másik szempont, amit érdemes figyelembe venni, hogy minden olyan módszer, új eredmény, ami segít abban, hogy a szülők meg tudják nyugtatni síró csecsemőjüket igen fontos lehet. Gyermekbántalmazási esetek kapcsán például kiderült, hogy a csecsemő sírása jelentős kockázati tényező.
Viselkedéstudományi szempontból a babahordozás a legrelevánsabb módja annak, hogy megnyugtassunk egy csecsemőt
A fent leírt kutatási eredmények egyszer orvosi ajánlások formájában is megfogalmazódhatnak, és iránymutatók lehetnek a szülők számára is.
Korábbi kutatások során kimutatták azt is, hogy a bőrkontaktusnak, az érintésnek és a ringatásnak is hasonló hatása van, azaz megnyugtatja a csecsemőt, csökkenti a pulzusszámot. Tehát vannak más módszerek is, melyek eredményesek lehetnek.
A szerzők azonban egyetértenek abban, hogy a hordozás – azaz mikor az anya sétál a babával a karjában– etológiai, azaz viselkedéstudományi nézőpontból a legrelevánsabb stimuláció. Az ölelés és a sétálás együttesesen olyan szenzoros hatásokat biztosít, melyek egymást kiegészítik, és a leghatásosabb módszer lehet arra, hogy egy csecsemő megnyugodjon.
Új diagnosztikus eszközzé is válhat a babahordozás megfigyelése
Esposito azt javasolja, hogy a jövőben olyan kutatásokat is végezzenek, mikor a csecsemők válaszreakcióit is részletesen megfigyelik, monitorozzák.
Ahhoz, hogy egy csecsemő megnyugodjon és az ezzel összefüggő reakciók létrejöjjenek szomatoszenzoros és proprioceptív ingerek is szükségesek. A megnyugvás folyamatát követő válaszreakciók mérhetően jelzik, hogyan zajlik le ez a folyamat a csecsemőben.
Egyes idegrendszeri eltérések, például az autizmus esetében kimutatták, hogy gond lehet a testtartás szabályozásával hordozás közben. Előremutató lehet a csecsemőn hordozás közben megfigyelt élettani reakciói és a későbbi neurológiai profilja között fennálló kapcsolatot is értékelni. Így a csecsemő, hordozásra adott válaszreakcióinak értékelése kiegészítő diagnosztikus eszközzé is válhat a jövőben.
A babák évezredek óta sírnak. És valószínű, hogy ugyanilyen régóta az ölelés és a hordozás hatására meg is nyugszanak, így is segítve az őket hordozó személyt. A csecsemők nyílt kommunikációs jelzéseket küldenek a gondozóik felé. Az, hogy ezzel szülőként tudatosan tisztában van-e az ember valójában nem számít, mert az egésznek a lényege, hogy a csecsemő maga is hozzájárul ahhoz, hogy könnyebb legyen a szállítása. Evolúciós távlatokban szemlélve a kérdést ezzel javította az esélyét annak is, hogy elkerüljék a ragadozók támadásait és ezzel az életformával párhuzamosan kialakulhatott a kötődés is.
Ha szeretnél még több hasonló témájú írást olvasni kövess a facebook-on: www.facebook.com/doctorhousewife
Forrás: Gammie SC., (2013) Mother-infant communication: carrying understanding to a new level. Curr Biol. 2013 May 6;23(9):R341-3.
Utolsó kommentek